Két és fél év telt el, amióta Myrike megérkezett hozzám, és bátran kijelenthetem, hogy tényleg egy kis csoda költözött be vele az életembe.

Bár ma már ritkább a terpeszugrás és terpeszfutás, felváltotta a helyét a "motorozás", de ugyanolyan életvidám és csínytevő maradt, mint az első hetekben.

Ami pedig a legfontosabb, nagyon tud szeretni. A kettőnk kapcsolata mostanra lett olyan szoros, amelyet soha nem gondoltam volna. Barát és társ lettünk egymásnak. Tudja, hogy feltétel nélkül megbízhat bennem, kellett egy kis idő ehhez :D

Egy dolgot nem tudok eldönteni, hogy Ő magát embernek gondolja vagy macskának. Sokszor alszik hasonló pózban, ahogy én szoktam, lett egy "titkos" jelbeszédünk is, követi a szokásaimat, egyszóval párban vagyunk, mint a fülbevalók.

A 2,5 évet meg kell ünnepelni, ezért az én kis hű Társamnak készítettem egy saját facebook oldalt, ahol szintén nyomon tudjátok követni a mindennapjait.

https://www.facebook.com/pages/Myri/327280187295358?ref=tn_tnmn#!/pages/Myri/327280187295358

Természetesen a blog is folytatódik, hiszen bőven van mit mesélnem az én Myrikémről és a cicás világról.

Lujzi